Pázmány Péter (1570-1637) igen jelentõs a magyar egyházfõk és teológusok sorában, sõt a magyar nyelv fejlõdésének is meghatározó alakja. A hitviták korának hatalmas mûveltségû, bölcs és bátor küzdõje igen sok mûvében kitért az erkölcsi problémákra: akár vitairatot írt, akár prédikációt mondott, mindig foglalkozott a keresztény élet morális kérdéseivel is. Ezekre a válaszait elõször Arisztotelész-alapú, majd azt az Aquinói Szent Tamás által a kinyilatkoztatással összhangba hozó szempontból fogalmazta meg. Egyszerre akarta az értelmet meggyõzni és a szívet átalakítani, hogy a keresztény ember érvelve legyen képes megélni az evangélium erkölcsi üzenetét.