1955/56-ban írt művüket a szerzők nemcsak irodalom- és művészettörténeti szakmunkának szánták, hanem vitairatnak is. Arról akarták az információktól jó ideje elzárt, a modernizmussal szemben előítélettel viseltető hazai közvéleményt meggyőzni, hogy a 20. század első három évtizedében színre lépő avantgárd irányzatok közösségi érzelmek és törekvések kifejezésére születtek meg, felszabadító, gazdagító hatásuk a magyar kultúrában is kitörölhetetlen nyomott hagyott. Az egyes mozgalmak pályafutásának dokumentáris ismertetése, szerepük méltatása után Kassák az események hajdanvolt főszereplőjeként mutatja be az izmusok magyarországi megjelenését, térhódítását, személyes emlékek, találkozások fölidézésével hozva közelebb az olvasóhoz kultúránk történetének e különleges fejezetét. Az adatokban és értékelő részekben egyaránt gazdag tanulmány "irodalompolitikai problémák" miatt csak másfél évtizedeel keletkezése után jelenhetett meg, ekkor is megcsonkított, cenzúrázott szöveggel. A teljes szöveget közlő mostani kiadás többek között ezért is számíthat a nagyközönség és a szakma megkülönböztetett érdeklődésre.