Jean Meyendorff nemcsak a huszadik század egyik legjelentõsebb ortodox teológiai gondolkodója, de általánosságban is a század egyik kiemelkedõ egyháztörténésze és bizánci tudósa volt, aki teológiai témáit mindig történeti összefüggésben vizsgálta. Ez a mû is dinamikusan, megfogalmazódásának történeti kereteiben tárgyalja az ortodox krisztológiai gondolkodást, a Kr. u. 451-ben tartott Kalkédóni Zsinattól az ortodox teológia végsõ kikristályosodásának idejéig, vagyis a XIV. századi konstantinápolyi, úgynevezett hészükhaszta zsinatokig.

Jean Meyendorff az orosz emigráció sarjaként született Párizsban, a Sorbonne-on doktorált, majd a new york-i Szent Vlagyimir Teológiai Szemináriumon és a Princeton-i Egyetemen tanított. Nemcsak a huszadik század egyik legjelentõsebb ortodox teológiai gondolkodója, de általánosságban is a század egyik kiemelkedõ egyháztörténésze és bizánci tudósa volt, aki teológiai témáit mindig történeti összefüggésben vizsgálta. Ez a mû is dinamikusan, megfogalmazódásának történeti kereteiben tárgyalja az ortodox krisztológiai gondolkodást, a Kr. u. 451-ben tartott Kalkédóni Zsinattól az ortodox teológia végsõ kikristályosodásának idejéig, vagyis a XIV. századi konstantinápolyi, úgynevezett hészükhaszta zsinatokig. Ekként ez a monográfia, amely elõször 1969-ben jelent meg franciául és angolul, nemcsak az ortodox krisztológiai hagyománynak máig egyetlen átfogó kifejtése ? legalábbis nyugati nyelven és nyugati közönség számára ? de egyedülálló az egész modern teológiatörténeti irodalomban. Meyendorff itt kora filológiai és történeti kutatásaira támaszkodva érvel a Krisztus személyére vonatkozó ortodox teológiai hagyománynak a dinamikus történeti fejlõdésben megmutatkozó szerves egysége mellett, szembeszállva a nyugati teológiatörténészek körében általános, a hagyományos krisztológiai tanítást radikálisan kétségbevonó álláspontjával.
A kötetet Elizeus archimandritának, az áthosz-hegyi Szimonosz Petra monostor apátjának külön a magyar kiadáshoz írt elõszava nyitja meg. Mivel a könyv elsõ megjelenése óta már jópár év eltelt, a kötet gondozója, amennyire képességei engedték, megpróbálta azt a patrisztikus kutatások mai állapotával összhangba hozni. Ezért, ahol csak módja volt rá, a régi szövegeket a ma hozzáférhetõ legjobb kiadások szerint adta meg és fordította le, a bibliográfiát kiegészítette és a szöveghez a jobb megértést segítõ valamint a kutatás mai állását tükrözõ kiegészítõ jegyzeteket írt.
A kérdés kevés szakértõje új szempontokat, a témával most ismerkedõ számos olvasó világos rendszerbe szervezett gazdag ismeretanyagot talál majd ebben a könyvben.

Fordította Imrényi Tibor, Perczel István és Szegedi Iván, a görög, latin és szír idézeteket fordította valamint a kötetet gondozta Perczel István