A filozófus Lukács György és az író Thomas Mann a XX. század szellemi életének két kiemelkedő alakja volt. Azonban annak ellenére, hogy bizonyíthatóan létezett közöttük kölcsönösen megtermékenyítő irodalmi kapcsolat, ebből soha nem alakult ki közelebbi emberi/személyes/baráti viszony.
A szerző irodalomszociológiai megközelítésben követi nyomon annak a szellemi-intellektuális közegnek a kifejlődését, amely legalábbis az I. világháborúig valóban létezett, és arra a következtetésre jut, hogy a fiatal, premarxista Lukács radikalizmusa, hajthatatlansága, dogmatizmusa és aszketizmusa inspirált Mannt A varázshegyben Leo Naphta totalitariánus eszmeiségű alakjának megformálásában. Ezek a lukácsi tulajdonságok játszhattak közre végső soron egy közelebbi személyes kapcsola kialakulásának elutasításában Mann részéről.