A kötet két másik írással, a Tömegsír és a Mátyás király New Hontban című regényekkel egyfajta laza trilógiát alkot, ahol az egyes darabokat nem az azonos szereplők rendszere, hanem a cselekményeknek helyet adó tér fűz össze: a szlovákiai magyar kisváros sajátos világa, ez esetben New Hont. New Hont elfeledett hely, a térképről is gyakran lemarad, nem írt róla soha senki, saját környékén sem beszélnek róla. Ezen a méltánytalanságon akar változtatni szerzőnk, aki a polgármester kérésére érkezik a városba, hogy adatokat gyűjtsön a község történetének megírásához. Az író miközben adatok és tények után kutat megismeri és megszereti a település lakóit, akik anekdotázva számolnak be hagyománnyá nemesült múltjukról 1944-től napjainkig.

„New Hont a periférialét szimbóluma. Lakói megtanultak együtt élni a különféle sorscsapásokkal, megpróbálták alkalmazkodva túlélni azokat, hogy a végén kiderüljön: nincs túlélés. Lassú és hosszú agónia van. A regényben az elmúlás folyamatát akartam megidézni. Egy itt felejtett Mikszáth Kálmán-i világot a XX. század végéről, mindenféle ideológia és prófétálás nélkül, alulnézetből, szeretettel és szarkasztikus kritikával egyszerre.”

(Grendel Lajos)