A transzcendentális (latin) jelentése: természetfeletti, érzékekkel nem észlelhető.
*
Ez a kötet PAUL SCHRADER (1946 -) híres filmrendező, forgatókönyvíró tolmácsolásában – három filmrendező életművére építve - mutatja be, hogyan lehet mégis megközelíteni a Megközelíthetetlent…

Ez a három filmrendező:
 Ozu Yasurijó,
 Robert Bresson és
 Carl Theodor Dreyer

„A filmben a természetfeletti csupán a valóság sokkal pontosabb tolmácsolása, a valós dolgok mintegy bezáródnak.”
(Robert Bresson)

„A film számára a valóságon túli tapasztalatok közvetítése nehézséget jelent nem csupán a gyakran emlegetett képi reprodukció tökéletessége, hanem a fiImi elbeszélésmód értelmezésének realisztikus konvenciója miatt is” – fogalmazta meg 2001-ben Gelencsér Gábor „Láss Csodát! – Film és transzcendencia” című tanulmányában.

Schrader elemzi a három nagy rendező filmjeinek stílusát, és egymástól eltérő kultúrájukat egy közös drámai nyelv közegébe helyezi. A filmben domináns szerepet játszó pszichológiai realizmustól eltérően a transzcendentális stílus mértékletes kameramunkával olyan állapotot fejez ki, amely kerül minden nagyképűséget, és rendezői magyarázat nélkül rendez.

Ez a fontos kötet újszerűen járul hozzá a filmezéshez, és méltán tarthatjuk az egyik legfontosabb kutató - rendező és író kulcsmunkájának.

„Paul Schrader azt állítja, hogy a különféle hátérkultúrájú rendezők a film specifikus megközelítésével közös stílust teremtettek a SZENT KIFEJEZÉSRE, s azt, hogy ez a közösség az egyes rendezők egyéni témaválasztásában és filozófiai előfeltételezésein keresztül megmutatkozik, és a részletes kritikákon át felismerhető lesz.”
(Library Journal)

A transzcendentális stílussal kapcsolatos gondolatok a kötetben az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

 BEVEZETÉS: (1. Definíció: a transzcendentális - A kritika és a transzcendentális művészet; 2. Definíció: a stílus; 3 Definíció: a transzcendentális stílus, Egy működő meghatározás felé...);

 OZU JASURIJÓ: (A hal nyomában, Ozu személyisége; A személyiségen túl: Ozu és a zen kultúra; A zen kultúrán túl: a transzcendentális stílus /hétköznapok, egyenlőtlenség, pangás/, A transzcendentális stílus Keleten és Nyugaton);

 ROBERT BRESSON: (A transzcendentális stílus /A hétköznap, A cselekmény, Az alakítás, A kameramunka, A szerkesztés, A hangsáv/; A transzcendentális stílus: az egyenlőtlenség /Betegség, Társadalmi magányosság, Szent magányosság/, A transzcendentális stílus: a pangás; Az „ürügy”; Bresson és személyisége; A teológiai tradíció: a börtönmetafora; Az esztétikai tradíció: a skolasztika; A művészi tradíció: a bizánci ikonfestészet; A tradíció szintézise: „Imago Dei”, Az „ürügy” meghaladása);

CARL THEODOR DREYER: (Kammerspiel film, Az expresszionizmus, A transzcendentális stílus /Hétköznap, Egyenlőtlenség, Pangás/; Jeanne d`Arc szenvedései; A harag napja; Az ige; A gótikus építészet);

 BEFEJEZÉS: (A spirituális a művészetben; A mozi és a művészetek: két áttekintés; A transzcendentális stílus: gazdag és szegény; A túl gazdag eszközök: a vallásos film; A túl szegény eszközök: az állapot film; A transzcendentális stílus végső meghatározása);

 FILMOGRÁFIA;
*
„Vallás és művészet párhuzamos vonalak, amelyek csak a végtelenben metszik egymást, s találkoznak Istennel.”
(Gerardus Van Der Leeuw)

„A transzcendentális stílus (a filmben) az intellektuális realizmust választja az optikai realizmussal szemben, a kétdimenziós látványt a háromdimenzióssal szemben, az istenit az emberivel szemben.”

*
„ A TRANSZCENDENTÁLIS STÍLUS A FILMBEN” című ezen kiadványt a filmművészet, a három neves filmrendező munkássága, a transzcendentális, a stílus és a transzcendentális stílus fogalmai, kifejezési formái, a vallás és művészet kapcsolata, a spirituális a művészetben témakörök iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk, akiket a transzcendentális stílus közelebb vihet ahhoz a csendhez, ahhoz a láthatatlan képhez, amelyben a hit és a művészet párhuzamos vonalai találkoznak és kölcsönösen áthatják egymást.