“Száraz vérből gyúrt golyócskákkal labdáznak a gyerekek az utca porában”, írja Németh Zoltán, aki tizedik verseskötetében sem hazudtolja meg magát: lesújt és szúr, a zsigerekig hatoló könyörtelen lírai beavatkozások során pedig egyszer sem remeg meg kezében az éles szike, amelyet hozzá és hozzánk hasonlóan megrészegít a vér őrjöngő lüktetése. A vér könyve tömör, elementáris és felzaklató trip, zavarba ejtő és szuggesztív bolyongás a nemiség és a biologikum iszamós labirintusában, melynek szerzője mindent tud az “éneklő, sikoltozó, megfélemlített vérről”. Németh Zoltán új könyvében sugárzó vérösvényt hagy maga után, a provokatív és többszólamú költői operációk során pedig még a nemi szerveket sem kíméli, miközben (ál)dokumentarista hevülettel gyűjti össze és nyújtja át nekünk a vér nyugtalanító paragrafusait. Érdemes rá nagyon odafi gyelnünk, mert ő már tudja, hogy a diók felfelé hullnak, éjjelenként pedig álmainkon keresztül szivattyúzzák ki testünkből a vért a földönkívüliek.

BAJTAI ANDRÁS, költő

A vér könyve Németh Zoltán költő és irodalomkritikus tizedik verseskötete, az erőszak, a nemiség, a kiszolgáltatottság, és főleg mindezek keresztmetszetében: a vér kötete. Németh Zoltán bizonyos értelemben korábbi kötetei témáit folytatva szentel egy teljes könyvet az erőszaknak, illetve a poétikai kísérletezésnek. Zárt világot teremt, amely egyszerre sokkolja, hatja meg és ejti dilemmába az olvasót. A fantázia, a dokumentarizmus és a – látszólagos – személyes tapasztalat egyvelege ez, minden szövegével képes meglepni és felforgatni, mígnem olvasás közben mi is elkezdjük érezni a vér lüktetését halántékunkban, érezni a szagát, tapintását, és végül meglátjuk a mindent behálózó ereket a világban.