Az emberi tudás közös, az ismereteink nagy részét másoktól szerezzük. Ha nem így lenne, és kizárólag a saját tapasztalatainkra kellene hagyatkoznunk, a világról alkotott tudásunk információmorzsák összefüggéstelen halmazára zsugorodna. A tudás társadalmi természete az oka annak, hogy mi, emberek képesek vagyunk felhalmozni és generációról generációra továbbadni. Ugyanakkor ez az oka annak is, hogy elhisszük az álhíreket, a hazugságokat és a propagandát. Hogyan válhatunk immunissá rájuk? Milyen szerepet játszik ebben a média, és mi az iskola feladata? Tanulható a kritikus gondolkodás és a forráskritika? Léteznek alternatív tények?

Ezek a kérdések nemcsak a mindennapi életünkben fontosak, hanem a jól működő demokrácia szempontjából is. Åsa Wikforss, a teoretikus filozófia professzora megkísérel választ adni rájuk, miközben meghatározza a tudás fogalmát, valamint górcső alá veszi a tény- és tudásrezisztencia okait és következményeit. Bemutatja azokat a pszichés mechanizmusokat, amelyek gátolják a tudásszerzést, és beavat minket abba, hogyan lehet kiküszöbölni őket.

„Azt mondanám, hogy ma sokkal több téves nézetünk van a világról, mint az internet kora előtt volt.”