Az aranyág középpontjában - írja Frazer - a meggyilkolt isten ("slain god") fogalma áll, amit "úgy hiszem, közvetlenül a barátomtól (ti. Robertson Smithtől) vettem". A mű narratív kiindulópontjául a Rómától délre fekvő Nemi (Aricia) ligetének és szentélyének rejtélye szolgál. Miért nyerhető el itt a papi méltóság kizárólag úgy, hogy a tisztség betöltője, az "Erdő Királya" megöli az elődjét? És miért kell ezt megelőzően letörnie egy meghatározott fának az ágát, amelyet - írja Frazer - "az ókori közvélemény" Vergilius aranyágával azonosított? A válasz Frazer szerint az, hogy a papkirály, akinek a funkciója a termékenység biztosítása, a liget istenét, Virbiust reprezentálja. Az a fa, amelyen az aranyág nő, tölgyfa, az aranyág maga pedig nem más, mint a tölgyfa parazitájaként növekvő fagyöngy. Az előző papkirály legyilkolása és az aranyág-fagyöngy (az embereket föláldozó druidák tölgyfa- és fagyöngykultuszával, valamint a nyárközépi tűzben elégetett Balder, északi isten mítoszával való hasonlósága révén) olyan állat- és emberáldozatokkal állt kapcsolatban, amelyek elterjedtek voltak, és úgy gondolták, összefüggésben vannak a termékenységgel és a természet megújulásával. | BORBÉLY GÁBOR