Pap Károly (1897-1945) első ízben 1937-ben megjelent
regénye a századforduló vidéki polgárságának hiteles
ábrázolása, s egyszersmind az író személyes vallomása
családjához fűződő viszonyáról. Realizmus és
példabeszéd, társadalombírálat és mélylélektani vízió
egyszerre, és végső soron egyetemes szintre emelkedő
mítoszteremtés.
A német fordítás Friderike Schag munkája.