Miért ír egy bűvész bűvészkönyvet? Hogyan árulhatja el mestersége titkait? Hát nincs elegendő mindenre elszánt leleplező, akik ezeknek a titkoknak a feltárásából szeretnének hasznot húzni? Rodolfo bűvész, az édesapám így válaszolt ezekre a kérdésekre: Tudom, hogyan kell zongorázni. Le kell ütni a fehér meg a fekete billentyűket. Egyszerű. Azonban mégsem tudok zongorázni. Így van ez a bűvészmutatványokkal is. Nem elegendő, ha az ember ismeri egy-egy trükk megoldását. Sok-sok szorgalom, munka, gyakorlás szükséges a legegyszerűbbnek látszó mutatvány elsajátításához is. Akiben megvan hozzá a kitartás, talán továbbhalad az úton, és kiérdemli a bűvész nevet. Ám aki csak néhány, nem túlzottan sikeres próbálkozásig jut el, az is megtanulja jobban becsülni a bűvészeket.

Szitás György rajzaival

Az alapkiadás 1965-ben jelent meg.