Tatai István disszertációjában a holokauszt tragédiáját és Izrael állam megalapítását követő teológiai földrengést tekinti át. A szerző a doktrinális és erkölcsi felelősségtől inspirálva egy olyan őszinte útkeresésre hívja meg az olvasót, amelyen a soá utáni Egyház a hagyományos Izraelt megvető teológia helyett, egy új Egyház-Izrael korrelációs modellt keres, amelyben Izrael örök kiválasztása és szövetsége keresztyén teológiai legitimitást nyer.