Komoly Ottó 1944-es határidőnaplója a magyar zsidóság második világháborús történetének egyik fontos dokumentuma. A magyarországi cionista mozgalom vezetője és a Budapesti Segélyező és Mentőbizottság elnöke január 1-jétől december közepéig - három hónap kivételével - lejegyezte életének legapróbb részleteit. Egy olyan időszakban, amikor az ország német megszállás alatt állt, Komoly Ottó cionista munkatársaival, a Központi Zsidó Tanáccsal és az országba delegált külföldi diplomaták segítségével igyekezett megakadályozni a deportálásokat, amikor pedig ez kudarcot vallott, azon dolgozott, hogy minél több ember életét megmentsék.
A magyarul most először közreadott határidőnapló nem hagyományos értelemben vett napló. Komoly bejegyzései többnyire tömörek, szikárak: találkozók, tárgyalások, időpontok, nevek, személyes és a zsidóságot érintő főbb események olvashatók a nyomtatott zsebnaptár apró betűkkel és gyakran rövidítések kel teleírt lapjain. Mégis minden sorából átsüt a kényszerhelyzet feszültsége, a reménytelenség és a kétely, valamint a zsidóság és a saját családja sorsáért való aggodalom.
Az embermentésben kulcsszerepet játszó Komoly Ottó személyes nézőpontja egyedülálló. Az Olosz Levente által sajtó alá rendezett szöveg és a hozzá fűzött magyarázó kommentárok segítségével napról napra nyomon követhetjük a deportálásokat végző Adolf Eichmannal és más náci tisztekkel, a semleges országok diplomataival és a magyar kormányzat képviselőivel folytatott tárgyalásait. A naplóbejegyzések révén képet alkothatunk a Központi Zsidó Tanács máig félreértett vagy alulértékelt szerepéről, a nemzetközi cionista és zsidó szervezetek tevékenységéről. Elénk tárulnak a semleges országok mentőakciói és 1944 telének hosszú hetei, amikor a zsidó közösség vezetői kétségbeesett kísérleteket tettek a budapesti zsidók megmentésére.
A kötetet egy 324 személyről készült életrajzi lexikon egészíti ki, amely az 1944-es magyarországi cionista és magyar-zsidó vezetés társadalmi összetételének egyedülálló lenyomatát adja, és részletesen bemutatja Komoly kapcsolat rendszerének mélységét, valamint az egyes intézmények személyi összetételének bonyolultságát.