Az ismert angol író-költő, a klasszikus ókor szerelmese 1934-ben írta Én, Claudius című regényét. Azóta világszerte nemzedékek tanulták belőle a római történelmet. Graves egy tudós alaposságával jegyzetelte ki a római történetírók - elsősorban a császár-életrajzíró Suetonius - munkáit, és hiteles források felhasználásával írta meg Claudius császár történelmi hitelességű, fiktív önéletrajzát. Ha a korabeli (a Kr. u. első században járunk) világ urait, akiknek hatalmához foghatót a modern korban nemigen találunk, elmeháborodott gyilkosoknak nevezzük, nem járunk messze a forrásainkból megismert igazságtól. Ezek között cseperedett fel e szövevényes dinasztia sarja, a bicegősre-dadogósra sikeredett Claudius, akire balszerencséje jóvoltából kevés figyelem esett az intrikákkal és véres bűnökkel átjárt udvarban. Élete első ötven évében így viszonylag nyugodtan elmélyülhetett a tudományokban, észrevétlenül figyelhette meg és jegyezhette fel környezete (rém)tetteit és ritka mulatságos pillanatait. Graves-Claudius nagyszerű elbeszélő, a könyv lebilincselő - még jó, hogy megvan a folytatás: a váratlanul császárrá lett Claudius történetét a Claudius, az Isten- oldalain kísérhetjük tovább.