„A fi­lo­zó­fia mű­ve­lé­se uta­zás a na­gyobb ál­ta­lá­nos­sá­gok felé. Emi­att a tu­do­mány szü­le­té­se­kor, ami­kor a fő hang­súly a kér­dé­ses te­rü­le­ten hasz­no­san al­kal­maz­ha­tó leg­ál­ta­lá­no­sabb ideák fel­fe­de­zé­sén van, a fi­lo­zó­fi­át nem kü­lön­böz­te­tik meg éle­sen a tu­do­mány­tól. […] Ké­sőbb a hang­súly a spe­ci­á­li­sabb ki­je­len­té­sek köz­vet­len iga­zo­lá­sá­ra, il­let­ve azok össze­il­lesz­té­sé­re he­lye­ző­dik át. Ekkor a tu­dó­sok el­uta­sít­ják a fi­lo­zó­fi­át. […]
A new­to­ni fi­zi­ka sorsa azon­ban arra fi­gyel­mez­tet ben­nün­ket, hogy a tu­do­mány el­sőd­le­ges alap­el­vei fej­lő­dést mu­tat­nak, és ere­de­ti for­má­juk­ban csak je­len­té­sük in­terp­re­tá­ci­ó­ja és al­kal­ma­zá­si körük kor­lá­to­zá­sa révén őriz­he­tő­ek meg. […] A kul­tú­ra tör­té­ne­té­nek egyik fe­je­ze­te az ál­ta­lá­nos­ság nö­ve­ke­dé­sé­vel fog­lal­ko­zik. Ilyen­kor úgy tűnik, a ko­ráb­bi ál­ta­lá­nos­sá­gok ve­szí­te­nek ma­gas­sá­guk­ból, el­kop­nak akár a régi he­gyek, mi­köz­ben fi­a­ta­labb ve­tély­tár­sa­ik fö­lé­jük nőnek.
A fi­lo­zó­fia egyik célja éppen az, hogy a tu­do­mány el­sőd­le­ges alap­el­ve­it al­ko­tó fél­igaz­sá­go­kat kér­dő­re vonja. A tudás rend­sze­re­zé­se nem hajt­ha­tó végre egy­más­tól víz­hat­la­nul el­szi­ge­telt tar­tá­lyok se­gít­sé­gé­vel. Az ál­ta­lá­nos igaz­sá­gok va­la­mennyi­en fel­té­te­lek közé szo­rít­ják egy­mást. A még szé­le­sebb körű ál­ta­lá­nos­sá­gok­nak kö­szön­he­tő kor­re­lá­ci­ó­ik fi­gye­lem­be­vé­te­le nél­kül al­kal­ma­zá­suk kor­lá­tai nem ha­tá­roz­ha­tó­ak meg adek­vát módon.”

Alf­red North White­head fi­lo­zó­fus és ma­te­ma­ti­kus, ko­rá­nak egyik leg­be­fo­lyá­so­sabb gon­dol­ko­dó­ja volt. Ezt a köny­vét, amely 1929-ben je­lent meg elő­ször, fő mű­ve­ként tart­ják szá­mon.