A könyv tárgya a 18. század második felében világosan kibontakozó és egymástól eltérő két kalapácszongoratípus, a német/bécsi, illetve az angol modell meghatározó szerepe az egykorú billentyűs zene létrejöttében. Hang-szertörténeti munkák részletesen foglalkoznak a fortepiano [18. századi zongora] mechanikai és technikai fejlődésének kérdéseivel; zenetörténeti értekezések a klasszikus billentyűs irodalom műfaji és stiláris összefüggéseivel. A kettő kölcsönhatását, egymást inspiráló és karakterformáló szerepét azonban még alig vizsgálta a zenetudomány.A könyv információanyaga történészek, a zeneelmélet művelői és gyakorlati muzsikusok számára egyformán hasznos. Tartalmát számtalan, egykorú forrásból idézett szövegdokumentum színesíti, a zenei anyagot pedig kottapéldák tucatjai illusztrálják.