A tanulás sorsformáló tényező, azonban az, hogy ki miként viszonyul
hozzá, milyen jelentőséget tulajdonít az iskolai teljesítménynek, igen kü-
lönböző lehet. Aligha kétséges, hogy ebben a családi háttérnek, a szü-
lők kulturális beállítottságának meghatározó jelentősége van. Az iskola
társadalmi használatától és a politikai keretektől függ, hogy az oktatási
intézmények milyen mértékben válnak, válhatnak az érvényesülés esz-
közévé. Az így értelmezett iskolázásnak a története pedig komoly tanul-
ságokkal szolgálhat a jelen számára.
Ez a könyv a régi középiskola, a gimnázium, mint társadalmi intéz-
mény működését és hatását vizsgálja abban az időszakban, amikor
a szü letési előjogokon alapuló rendi társadalomszerveződés a végső
szakaszába ért, hogy fokozatosan átadja helyét a döntően az egyéni ér-
demen alapuló polgári társadalomnak. Ebben az átalakulásban a gim-
názium kiemelt szerepet játszott, hiszen társadalmi különbségek nélkül
befogadta a tanulni vágyó gyermekeket. Ezért nemcsak az intellektua-
lizálódás terjedésének eszköze volt, hanem a társadalmi emelkedés új
és egyre szélesedő csatornáját is jelentette. A diákság összetételének
alakulása a reformkori magyarországi társadalom egyik kulcsfontosságú
kérdése, amit Sasfi Csaba több évtizedes levéltári adatgyűjtés és kutatómunka alapján tár az olvasó elé.