A hangulatzavarok a pszichiátriai igen fontos részét jelentik. A depresszió világszerte a második leggyakoribb rokkantsághoz vezető betegség, és 2020-ra valószínűleg e tekintetben már az első helyen fog állni. Az öngyilkosság, mely hátterében a kezeletlen vagy terápiarezisztens hangulatzavar áll, továbbra is igen fontos népegészségügyi probléma. A pszichiátriai osztályokon hospitalizált páciensek igen jelentős része szenved bipoláris betegségben. Hangulatzavar egyéb betegség következményeként is kialakulhat, emellett hangulatzavarok az alapbetegség kialakulása, illetve kedvezőtlen kimenetele szempontjából is komoly rizikótényezőt jelentenek.
Szerencsére a hangulatzavarokkal kapcsolatosan egyre több kutatásra kerül sor. A jelenlegi klasszifikációs rendszerek alapján a diagnózis megbízhatóan felállítható. Ezek a rendszerek a hangulatzavarok prevalenciájával és morbiditásai mutatóival foglalkozó epidemiológiai kutatások szempontjából is igen fontosak. A modern idegtudományok robbanásszerű fejlődésének köszönhetően ismereteink egyre bővülnek a hangulatzavarok háttérében álló neuronális eltérésekkel, illetve az ezzel összefüggésben lévő molekuláris működészavarral kapcsolatosan. A farmakológia és a pszichoterápia terén bekövetkezett fejlődésnek köszönhetően az újabb, hatékony terápiás eszközök mind az alap-, mind pedig a szakellátásban elérhetővé váltak.