„Jelszavaink valának: haza és haladás” – Kölcsey Ferenc szavai egy egész reformkor dilemmáját és programját sűrítik magukba. Hogyan lehet megőrizni a történeti Magyarországot, miközben társadalma, jogrendje, gazdasága és kultúrája alapvető alakításra szorul? A Haza és haladás tanulmányai erre a kérdésre keresik a választ a „hosszú reformkor”, az 1790 és 1848 közötti évtizedek történetén keresztül.

A kötet a reformkort nem csupán országgyűlések, nagy politikusok és törvények történeteként láttatja. Megmutatja a változás műhelyeit is: a vármegyéket és bizottságokat, a sajtót és az egyesületeket, a tudományt és a szaknyelvet, a társasági életet és a kultúrát. A hadtudomány megszületésétől Széchenyi jogi és gazdasági programján, a Lánchídon, a börtön- és igazságügyi reformokon, a magyar nyelv ügyén és a külföldi minták recepcióján át egészen Balatonfüred társadalmáig és a nemzeti tánckultúráig vezet az út.

A tanulmányokból nem egyenes vonalú sikertörténet bontakozik ki, hanem egy vitákkal, kudarcokkal, kompromisszumokkal és egymással versengő modernizációs elképzelésekkel teli korszak. Egy hosszú tanulási folyamat története, amelyben fokozatosan új tartalmat kapott a polgár, a jogegyenlőség, a közteherviselés, a nyilvánosság és a nemzet fogalma – s amelynek eredményei 1848 tavaszán öltöttek törvényes formát.

Haza és haladás: két fogalom, amely a reformkorban egyetlen kérdéssé vált – miként lehet úgy megőrizni Magyarországot, hogy közben képessé tesszük a változásra?