1895-ben kelt végrendeletében Alfred Nobel a Svéd Akadémiát bízta meg öt díj odaítélésével olyan kiemelkedő személyiségeknek, akik az előző évben "a leghasznosabban tevékenykedtek az emberiség javára". Nobel külön rendelkezett az irodalmi díjról, miszerint ezt olyasvalakinek kell adományozni, "aki a legkiemelkedőbbet alkotta, mégpedig ideális szemlélettel". A látszólag megtisztelő megbizatást a Svéd Akadémia részben szkeptikusan fogadta. Felmerült a gondolat, hogy nem vállalkoznak rá. 1901-ben aztán, a homályos végrendelet megfejtésére tett sorozatos kísérletek első állomásaként az irodalmi Nobel-díjat is kiosztották, amelyet nem Ibsen és nem Tolsztoj kapott meg, hanem Sully Prudhomme francia költő. Ettől a pillanattól kezdve az irodalmi Nobel-díj évenkénti odaítélése elismerést és vitákat provokál. Kjell Espmark svéd költő, regényíró és esztéta, irodalomtudós, egyetemi tanár, a Svéd Akadémia rendes tagja, 1981 óta a Nobel-díj Bizottság elnöke higgadtan, józanul és mégis szinte regényesen tárgyalja az 1901-2001 közötti száz év díjtörténetét. Miért Sully Prudhomme, Rudolf Eucken, Grazia Deledda és Pearl Buck? Miért nem Tolsztoj, Ibsen, Proust, Kafka és Joyce? Lehet-e valamilyen politikai szándék Szolzsenyicin díja mögött? Lehetséges-e egyáltalán, hogy egy nemzetközi irodalmi díjnak ne legyen semmiféle politikai aspektusa? Miért olyan kevés az ázsiai díjazott? Miért olyan kevés a nő? És miért szavazott egykor a Svéd Akadémia olyan népszerű szerzőkre, mint Sinclair Lewis vagy John Galsworthy, ha alig tíz év múlva már olyan forradalmi újítókat tüntetett ki, mint T. S. Eliot és William Faulkner? Újabb néhány évtizeddel később pedig miért ejtette ámulatba a világot az addig ismeretlen Isaac Bashevis Singer és Czes³aw Mi³osz kitüntetésével? Ehhez hasonló kérdéseket tesz fel a könyv, miközben számos fejezetben áttekinti az irodalmi díj történetét - hol a díj kockázatára, hol Nobel végrendeletének értelmezésére, hol az értékelési szempontokra helyezve a hangsúlyt. A könyv egy 1986-os mű (Az irodalmi Nobel-díj) átdolgozása és felfrissítése - bőségesebb és korábban hozzáférhetetlen dokumentumok felhasználásával. A titoktartási kötelezettség ellenére az elmúlt ötven év - gyakran meglepő - eseményeiről is árnyalt képet kaphatunk. Az irodalmi Nobel-díj a svéd kultúra nemzetközileg legismertebb jelenségének lebilincselő elemzése.