A könyv az egyik legkiválóbb magyar publicista, Ignotus Pál (1901 Budapest - 1978, London) tanulmányainak, karcolatainak, kritikáinak és publicisztikai írásainak eddigi legteljesebb, legátfogóbb összefoglalását adja - az 1920-as évek elejétől az 1960-as évek végéig.
Ignotus Pál 1925-től írt a Nyugatba - színdarabokról és regényekről, verseskönyvről és drámaírásról, operettről és bohózatról - egészen 1930-ig, amikor Osvát Ernő öngyilkossága után Babits - Móricz és Fenyő Miksa egyetértésével - levette a bécsi emigrációban élő Ignotus nevét a folyóirat fejlécéről. Ignotus ezt nem tudta másként értelmezni, mint a Nyugat progresszív hagyományával való nyílt szakítást. 1929 és 1937 között több mint ötven cikket írt A Tollba, legtermékenyebb időszaka az 1929–34-es periódus volt. "Írok, tehát vitatkozom", említette egyszer, s ez akár írói működésének ars poeticája is lehetne.