(A Garrenek műve V.) „Ez a kötet mindent elmond, amit akkor mondani akartam. Nem tehetek hozzá semmit; igaz, ha ez a könyv egyszer véget ér számomra, nagyon nehéz lesz még írni, másról írni” – írta Naplójába Márai. A Garrenek művének utolsó kötete magyarázat és lezárás. A megszállott próféta hangja elindított egy folyamatot, melynek az lesz a következménye, hogy minden önmagára valamit adó személyiség belső emigrációba kényszerül. Elmúlt az idő mindazok felett, akik egy műveltséget vagy a művészetet akarják az új világban képviselni, ezért (a szabadon hallgatás esélye nélkül) nem marad más lehetőség, mint a külső vagy belső emigráció. „A műveltség meghalt, a nihil él” – írja művében Márai, és a regény sorai mögött felsejlik a háború vége utáni Magyarország politikája és irodalompolitikája és az „író ítélete” is: a kitartó munkával felépített és gondosan őrzött polgári világrend szétesett, egy gazdag és fényes korszak véget ért.