Rudolf Schnackenburg (1914–2002) „a 20. század második felének minden bizonnyal legjelentősebb katolikus egzegétája német nyelvterületen” (Joseph Ratzinger). Teológiai munkásságának
legkiemelkedőbb alkotásai közé tartoznak azok a
kötetek, amelyekkel a Herder Verlag újszövetségi kommentársorozatát gazdagította. Közéjük tartozik a Jézus Krisztus személye a négy evangélium tükrében, amely a teljes evangéliumi
egzegézis összegzéseként is felfogható. Schnackenburg a Würzburgi Egyetem professzoraként szerzett évtizedes oktatói tapasztalatok birtokában mutatja be olvasóinak az evangélisták
Jézus Krisztusról rajzolt képét, középpontba állítva Jézus személyének kimeríthetetlen titkát. Részletes elemzései megvilágítják a négy evangélium sajátos vonásait, egymáshoz fűződő viszonyát, hagyománytörténeti összefüggéseit és
szemléletbeli eltéréseik ellenére is megállapítható belső egységét. Schnackenburg az evangéliumokban rögzített hagyomány életszerűségéből indul ki, azaz főként azt vizsgálja, hogy az I. század konkrét körülményei között milyennek mutatkozott Jézus Krisztus az alakjára visszatekintő első keresztény csoportok szemében.