Az eredetileg 1940-ben megjelent könyv a magyar pszichológia egyik klasszikusa, mely máig igen fontos örökségünk. Harkai szerint "a lélektan feladata" a lelki jelenségek elhelyezése az életjelenségek teljesebb világában. Olyan biológiai pszichológiát kap kezébe az olvasó, mely szakít a hagyományos lélektan test-lélek kettősségeivel, s a lelki működést mint a testi működések funkcióját értelmezi. A puszta megismerő ember helyett a cselekvést állítja előtérbe, az embert mozgató tényezőket és a helyzet meghatározó szerepét a viselkedésben. Arisztotelész, az alaklélektan, Piaget és a korai etológia ennek a funkcionalista pszichológiának legfontosabb ihletői. Harkai könyvének mai időszerűségét az adja, hogy egyszerre küzd az ember biológiai és humán értelmezésének összekapcsolásáért és az elméleti és kísérleti munka szintéziséért.