Paul Auster (1947--) a nyolcvanas évek elején robbant be az amerikai irodalomba, és sorra megjelenő regényeivel előkelő helyett szerzett magának abban a fajta elit szépirodalomban, amely születési helyétől függetlenül a világon mindenütt érthető és értelmezhető.
A Máról holnapra nem fikció, hanem klasszikus önéletrajz, amelyben a szerző visszaemlékszik gyerekkorára, középosztálybeli családjának anyagi helyzetére, szüleinek a pénzhez való viszonyára, majd a maga írói pályájának több mint egy évtizeden át kudarcos, kilátástalan szakaszára. A könyv története végig az írói munkához szükséges anyagi háttér megteremtése körül forog, és érzékeletes portrét ad mindazokról, akik hosszabb-rövidebb időre Auster mellé vetődtek, valamilyen módon életének fontos szereplői, kapcsolatai, barátai, munkatársai vagy ismerősei lettek. A hatvanas-hetvenes évek New York-i és párizsi szellemi életének jó néhány közismert vagy névtelen szereplője megjelenik az önéletrajzban Mary McCarthytól, John Lennontól Jerzy Kosinskin át Arthur Cohenig, filmproducerektől galériatulajdonosokig, játékkereskedőktől könyvkiadókig, művészeti kurátoroktól kortárs költőkig és hajléktalanokig -- sokan közülük így vagy úgy ismerősek már az Auster-regények lapjairól.