Nyilván nem nehéz észrevenni, hogy e kötet írásai - hol közvetlenül, hol áttételesebb módon - valamennyien az esztétikai, illetve a mediális megkülönböztetés közti feszültség terében helyezkednek el. De nem azért jutottak ebbe a térbe, mert feltétlenül oda akartak érkezni. Ha a jelen irodalomértése tudatában akar maradni saját történetiségének, aligha térhet ki annak tapasztalata elől, hogy a közvetítésben megalapozott esztétikai alapviszony nem függetlenedik a művel való találkozás (kultúr)technikai feltételeitől. [...] Az esztétikai megkülönböztetés kérdésessé lett hagyományával szemközt ezért nem terméketlen annak valószínűsítése, hogy a mediális megkülönböztetés „materializmusa” azért függesztheti fel az irodalmiság stabil meghatározásának igényét, mert nem érdekelt egy mű igazságának ismeretelméleti mérlegelésében. Vagyis abban a szempontban, amely hagyományosan nemcsak azért állt az irodalmiság meghatározhatóságának útjában, mert az igaz/hamis horizontba helyezte az irodalom közlésigényét, hanem azért is, mert objektum vs. szubjektum viszonyban, azaz a szubjektivitás formális struktúrájában kereste az irodalmiság stabil, formalizálható ismérveit. Az esztétikai tapasztalat „igaz voltának” vagy igazságának kérdése így az olvasás és a megértés olyan szövegbeli, szövegen keresztül bekövetkező történéseinek kérdésévé válik, amelyek attól „igazak”, hogy változásként végbementek. Az így értett medialitás „anyagszerűsége” maga volna tehát az, ami eltörli a van és az igaz különbségét.Hogy az anyag és információ tiszta elválasztásának igénye, amely a mindig vakfoltokat is termelő jelentésképzés autoritásának felfüggesztését ígéri, nem írja-e vissza a (gondolkodva élvező) esztétikai tapasztalatba az érzékszervek és a tudat mediális elkülönítésének metafizikáját, nem könnyen eldönthető kérdés. A kötet tanulmányai erre nézve nem is tartanak készenlétben válaszokat. Mindössze annak esztétikai körülményeiben érdekeltek, hogy a megkülönböztetések műveletei során az igaz(ság) konstitutív művészeti mozzanata - legyen az akár „materializálhatatlan” történés, performatívum vagy virtuális létesülés - ne záródjék ki az irodalomértelmezés tapasztalatából.