A kötetben a csend és a hallgatás néhány határterületét járom be. NESZTELENSÉG – a csendben maradás, szándékos, tudatos tevékenység, aki nesztelen, kiélesíti érzékeit: egyszerre les, fülel, szimatol és nem szól. Mindenki látszik, hallik, szaglik, ezért rejtekéből azt kémleli, füleli, szimatolja, vajon kifürkészték-e, megneszelték-e, megszimatolták-e. A néma, feszült várakozás során az ajzott érzékek dübörgéssé erősítik fel a testhangokat. Az ember nesztelen állapotában simul bele igazán a maga állati természetébe. ZAJTALANSÁG – a viasszal betapasztott fültől a digitális csendig terjedő mesterséges csendek, a passzív és aktív zajcsökkentés a tartós állapotok, a változás nélküli események jellegzetes példái, amikor pusztán azért történik erőkifejtés, hogy ne változzon semmi. CSENDESSÉG – előbb helyneveket fogok vallatóra, majd – az etnosztereotípiák sajátosságainak tipológiai vizsgálata után – népeket hasonlítok össze hangosságuk, illetve szószátyárságuk alapján.