Ez a könyv öt hosszabb lélegzetű írást tartalmaz: témájuk a kétnyelvűség egyik legfeltűnőbb következményeként számon tartott szókölcsönzés, a két nyelv együttes használata, az ún. kódváltás, valamint a különböző nyelvű emberek, társadalmak, kultúrák érintkezését szolgáló fordítás. Közös a tanulmányokban, hogy a nyelvérintkezés különféle vonatkozásait taglalják, még pontosabban azt, hogy más nyelvek hogyan befolyásolják magyar nyelvű beszélt és írott nyelvi szövegek létrehozását a kétnyelvű kommunikáció során, s ennek következtében milyen változások mennek végbe a magyar nyelv különféle változatainak szókincsében. Az érintkező nyelvek közt találjuk a szlovákot és részben a csehet, a különféle Kárpát-medencei őshonos és újabban meghonosodott nyelveket: a szlovákon és a csehen kívül az ukránt, az oroszt, a románt, a szerbet, a horvátot, a szlovént és a németet, végül pedig két ókori kultúrnyelvet, az ógörögöt és sokkal kisebb mértékben a hébert. A tanulmányok egy része elméleti nyelvészeti, más részük inkább alkalmazott nyelvészeti jellegű; ez utóbbiak közül az egyik a szótárírás, a másik a bibliafordítás gyakorlati kérdéseivel (is) foglalkozik.

A kötetet nyelvész szakembereknek, magyar és idegen nyelv szakos tanároknak, egyetemi, főiskolai hallgatóknak, és általában a nyelv, illetve a kétnyelvűség iránt mélyebben érdeklődő olvasóknak ajánljuk.