Miért fogadják el az alávetettek, a hátrányos helyzetűek, a vesztesek mások hatalmát, előnyét, sikerét? A pozitív önértékelésre és a saját csoport felértékelésére vonatkozó pszichológiai tételek mintha érvényüket vesztenék a társadalom hátrányos helyzetű csoportjaiban. E helyzet ellent-mondásossága ragadta meg a Stanford Egyetem szociálpszichológusának figyelmét. A kötetbe rendezett tanulmányok változatos módszerekkel és társadalmi-kulturális összehasonlítások keretében gyűjtött kutatási tapasztalatok eredményeit közlik, s bemutatják a több forrásból táplálkozó magyarázat érlelődésének folyamatát. A rendszerigazolás elmélete szerint külső és belső békéjük érdekében az emberek hajlanak arra, hogy - akár maguk és csoportjuk leértékelése árán is - előnytelen és esélytelen helyzetüket elfogadják, érveljenek mellette, "megideologizálják" azt. Ezeknek a pszichológiai írásoknak van társadalomkritikai élük, továbbá az az érdekességük, hogy a "hamis tudat" fogalmát - egy amerikai szociálpszichológus empirikus szemléletével - megkísérlik konkrét helyzetekhez és mérési metódusokhoz kötni.