Virtuóz szövegarcheológia, mélyfúrás az elveszett képzelet megtalálásáért egy eltompult világban. Fent a fényes világ, lent a sötétség: a városon átvezető úton – a szeretet, az igazságosság, a játék útján – mindenütt barlangbejáratok. Az éjszaka barlangfalán mesélő árnyképek, töredékes jelenetek, szürreális képzettársítások. Dante Isteni színjátéka éppúgy gondolatfolyamokat indít el, mint Vergilius Aeneise. Piranesi Carceri d’invenzione című metszetsorozata pedig, amely labirintusszerű börtönöket ábrázol sehová nem vezető lépcsőkkel, az álombeli börtönlakók életének feltérképezésére késztet. Élet és halál, menny és pokol, őszinteség és szerepjátszás, magány és magánélet a digitális korban – Botho Strauss asszociatív, költői szövegének középpontjában olyan emberek állnak, akik egy életen át keresik önmagukat, vagy próbálják értelmezni egymáshoz való viszonyukat. Ebben az ijesztően áttetsző világban a történetmondás, a mítoszok teremtése képes egyedül ellensúlyozni a folyamatos gyorsulás okozta önelégültség olcsó csábítását.