A szerző a paraszti gazdálkodás és társadalom kialakulását és átalakulását kíséri végig négy történelmi – a hűbéri, a kapitalista, a szocialista és az újkapitalista – korszakon keresztül. Kitér a hazai viszonyok régiónkénti különbségeinek elemzésére, valamint a magyar viszonyok európai térben való elhelyezésére.


A könyv a paraszt fogalma alatt a családi munkaszervezetben és a társadalmi kapcsolatokban élő, önálló mezőgazdálkodást folytató, sokoldalú
gazdálkodási kultúrával és átfogó gondolkodási horizonttal rendelkező személyt ért. Magyarországon a parasztok alkották a XX. század közepéig a lakosság felét, 1960-ban pedig még mindig az egyharmadát.


Kovács Teréz szerint a teljes kollektivizálás hatalmas csapást mért a parasztságra. Ennek ellenére a szocializmusban még ezután is létezett egy utóparasztnak nevezett társadalmi réteg, amely az 1970–1980-as években felölelte
a falusi társadalom többségét. Bár e társadalmi csoport nem volt paraszt a szó hagyományos értelmében, mégis megőrzött abból sok vonást. A rendszerváltás és a mezőgazdaság privatizációja után ismét gyökeres átalakulás zajlott
le a mezőgazdaságban, ezért e könyv arra keresi a választ, hogy mi lett ebben a folyamatban azokkal a szokásokkal és habitusokkal, amelyek a parasztságból áthagyományozódtak.