Az idén 104. életévében elhunyt granadai Francisco Ayala a modern spanyol irodalom egyik legjelentősebb alakja, korának kiváló gondolkodója volt.
Már az 1925-ben megjelent első regényét elismerő kritika fogadta. Akkoriban még a spanyol avantgárd csoportokhoz állt közel és szürrealista játékosság jellemezte. A spanyol polgárháború után el kellett hagynia hazáját,előbb Argentinában keresett menedéket, később Puerto Ricóban és az Egyesült Államokban tanított több egyetemen.
A negyvenes évek novelláskötetei az emigráció élményét dolgozzák fel. Később, a spanyol irodalmi hagyománytól eltérően, szívesen írt rövid, ironikus-szatirikus hangvételű elbeszéléseket.
Regényei közül a két legjelentősebb, a Rút halál (1958) és A pohár feneke (1962) a hatalmi harc, a hatalommal való visszaélés, a korrupt hatalom környezetében tenyésző erkölcsi válság, értékvesztés,a felelősség és a felelősség elől való menekülés kérdését járja körül élvezetes, intellektuális humorral, tragikomikus hangvétellel, magas irodalmi színvonalon.
Kiemelkedő életművéért 1991-ben megkapta a legrangosabb spanyol irodalmi elismerést, a Cervantes díjat. Sok más díjjal is jutalmazták munkásságát. Figyelemre méltó tudományos(elméleti-esztétikai) műveket, tanulmányokat is írt.A spanyol Királyi Akadémia tagja volt.