``Shakespeare Szonettjei-t huszonegy éves koromban tolmácsoltam először, a mű 1921-ben jelent meg, majd második kiadásban 1923-ban. Ezt a szöveget nem engedtem többször kiadni, mert csakhamar elégedetlen lettem vele. Huszonnégy év alatt sokszor elővettem régi munkámat, s időnkint elkészültem néhány szonett új fordításával. (...) Az idén, kerek háromszázötven évvel azután, hogy írásos emlék először jelezte e Szonettek létezését, tervem megvalósulhatott, úgy érzem adósságot törlesztek vele azokkal szemben, akik ifjúkori munkámat is becsülni tudták. Mostani szövegem nem átdolgozása a réginek, hanem teljesen új, az első fordítás sorainak hozzávetőleg talán csak az egytizedét használtam fel. (...)
Változatlanul hódolok e munkámmal Babits Mihály emlékének és szellemének: tudásával és szeretetével ő irányította első lépéseimet utamon Shakespeare világa felé.`` (Szabó Lőrinc, Budapest, 1948. október l7.)