A szégyen és a féltékenység rejtett zavarok, melyek áthatják az emberi életet, titkos rettegést és irányítást kifejtve. Egyiket sem könnyű elismerni. Mindegyik „szégyenteljes”. Az emberi érintkezésekben előforduló hézagokban, a félreértésekben és meg nem értésekben, a magányban, a kusza vágyak feletti csalódásban, melyekre nem találunk szavakat és így kimondatlanul maradnak, az emberi kapcsolat elvesztése felett érzett szörnyű és reménytelen hiányérzetben – ezekben a lyukakban és hiányzó részecskékben találjuk a szégyent. A szégyen nem más, mint amikor nem sikerül valami. És a legalapvetőbb sikertelenség, ha nem sikerül kapcsolatot teremteni más emberi lényekkel – eredetileg az anyával. A féltékenység abban a felismerésben rejlik, hogy van egy másik (eredetileg ödipuszi másik), akinek sikerülhet az a kapcsolatteremtés, ami nekünk nem…