Serge Lancel hálás-hálátlan feladatra vállalkozott, amikor Szent Ágostonról írt monográfiát. Könyvének hőse minden értelemben kalandos életutat járt be: a Róma által legyőzött Karthágó környékén (a mai Tunézia területén) született Aurelius Augustinus útja a birodalom perifériájáról annak centrumába, Rómába, a hivatalhajhászás kísértését jelentő rétorságtól a hippói püspöki székbe, az újplatonizmustól és egyéb eszmeáramlatoktól a kereszténységhez vezet. A latin nyelvű irodalom kiemelkedő művelőjének az írói teljesítménye is lenyűgöző: a vallomásirodalom kezdetét jelentő Confessiones-től a történetfilozófiát fölvázoló De civitate Dei-ig terjed. Lancel a történész szemszögéből veszi szemügyre könyvében Európa védőszentjének az alakját. A szerző régészként sok ásatás vezetője volt Karthágóban, Ágoston egykori püspöki székhelyén, s ugyanazzal a szemlélettel rekonstruálja az Africa provinciából származó, klasszikus rétori képzésben részesült későbbi püspök életútjának állomásait, ahogyan e különös atmoszférájú várost rekonstruálja. A könyv úgy veszi sorra Ágoston fordulatos életét, hogy közben e fordulatokat és az egyes művek keletkezését mindig belehelyezi az adott történeti-szellemi kontextusba, ám eközben mégsem kelti azt az érzést az olvasóban, hogy gondolkodásának sajátos vonásai, amelyek miatt Ágoston mindmáig igen nagy, ellentétes szenvedélyeket vált ki, ily módon tökéletesen magyarázhatók volnának. A szerző különösen nagy szeretettel vázolja föl az egyházi funkciójától megváló öreg gondolkodó alakját, aki maradék idejét kizárólag szellemi tevékenységének szentelve, fontos elemekkel járult hozzá az Európa kultúráját alapvetően meghatározó keresztény gondolkodás formálódásához.