A deKON-kÖNYVek sorozatában megjelenő újabb, "páros" kötet tanulmányait szövegek közötti, "intertextuális" értelmezési eljárások hozták létre. A két, az irodalmári pályán nemrégiben elindult szerző nemcsak jól tudja, de hatékonyan meg is mutatja, hogy olvasásaink során sosem csak egy - az éppen a kezünkben tartott - művet olvasunk, hanem sok-sok korábban elolvasott szöveg kerül összjátékba. Ha például Esterházy Péter valamely művét olvassuk, akkor Peter Handke mondatai is visszhangoznak a fülünkben, s bizony Ottlik Géza is mindig jelen van. Vagy ha Hazai Attila minimalistának mondott prózáit lapozgatjuk, akkor tudati ernyőnkön megjelennek Jay McInerney és Bret Easton Ellis írásainak részletei is. Ez a kötet tekinthető mintegy bevezetőnek is olyan olvasási módok világába, amely az irodalmi műveket korántsem tekinti zárt, megbonthatatlan rendszereknek, sokkal inkább partitúrának, jelentéslehetőségek betűhalmazának, amelyben nemcsak a jelentések mozgékonyak, áthelyezhetők és folyamatosan felülírhatók, hanem a szöveg is önmozgást hajt végre. S ebben az (ön)mozgásban bizonyos mondatok, szavak és maguk a betűk is elmozdulhatnak, felcserélődhetnek, sőt el is tűnhetnek. "De hát minden nyelvi mű létrehozása ez, játék a nyelvvel, kirakósdi, térbeli, időbeli dominó.Elemek megfelelése, viszonya, anyag, gyűrhető, alakítható, kiismerhetetlen, csodálatos anyag.Nyelvhús." (Parti Nagy Lajos)Szerzőink nemrégiben szerezték meg doktorátusukat irodalomelméletből a Szegedi Egyetemen, Medgyes Tamás jelenleg is ott dolgozik, Ármeán Otília Marosvásárhelyen, a Sapientia Egyetemen tanít.