„Talán kérlelhetetlenségük, pontosságuk, bátor érzelmességük teszik Gerevich András verseit felejthetetlenné. Talán a költő látásmódja, amellyel az egyszeri test cselekedeteinek szüntelen ismétlődését rögzíti. Talán a szuggesztív látásmód, a makacsul visszatérő téma, a szituáció mondatja ki velünk, hogy ami egyszer történt, nem múlik el többé.” (Takács Zsuzsa)