Egy olyan korszakban, amelyet a mediális közvetítettség nyomasztó túlsúlya jellemez, amelyben a legkülönfélébb társadalmi színtereken (az otthon privát tereiben éppúgy, mint a közterek nyilvános világában) a mediális technológiák valóságos inváziója zajlik, létrejön valamifajta vágy, érdeklődés a mindennapi élet jelenségszférája, a realitás iránt.
Mivel magyarázható, milyen okokra vezethető vissza, milyen következményekkel jár ez a folyamat? Mondhatjuk-e azt, hogy a mediális közvetítettség mind teljesebbé válása szinte automatikusan kiváltja a mindennapi élet szférája, az ott domináns közvetlen kommunikációs formák iránti érdeklődést?
Jelen tanulmánykötet ezekre a kérdésekre elsősorban a kommunikáció- és médiatudomány nézőpontjából kiindulva próbál választ keresni.