Az 1989 utáni évtizedben a globalizálódásról szóló irodalom valóságos "növekedési iparrá" vált, s hol a "történelemre", hol az "államra" vonatkozó "ending-próféciák" között a külpolitika elméletével és elemzési módszereivel való foglalkozás háttérbe szorult. Ezzel szemben az ezredfordulót követően a külpolitika elmélete és elemzése újra a figyelem középpontjába került. Hol kezdődik és hol végződik a külpolitika és annak tanulmányozása? Külpolitika-e a külpolitika, vagy inkább belpolitika, vagy a kül- és belpolitika szimbiózisának lehetünk tanúi, melyek egymástól elkülöníthető, de nem elkülönült területek, s ahol a (kül)politikus mindig "két asztalon", a kül- és belpolitika végpontjai közötti kontinuumban és az elemzés több szintjén "játszik"? Melyek a globalizálódás és transznacionalizálódás hatásai a külpolitikára, s ennek következményei a külpolitika elméletére és elemzési módszereire?