„Alapvetően az emberek mindig is egyformák.”

- Nem egészen. - válaszolja Diamond. A különbségek sokrétűek, másképp számolunk, másképp választunk férjet/feleséget, neveljük gyermekeinket, ápoljuk szüleinket, a veszélyre másképp reagálunk, mást eszünk, nem beszélve arról, hogy milyen különbségek vannak a társadalmi, szociális szokásokban. Az ipari államokban heterogén populáció él egymás mellett, és még sorolhatnánk. De a modern társadalmak viszonylag újak, ha arra gondolunk, hogy az 60 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első proto-humán fajok.



A tradicionális társadalmak sok szempontból bepillantást nyújtanak abba a világba, ahogy tegnapig, több tízezer éven át éltek az emberek. Ez a hosszan tartó életmód pedig beépült biológiai lényünkbe, zsigereinkbe.

Diamond nem másodkézből, vagy hallomásból ismeri a tradicionális társadalmakat. 40 éven keresztül járt vissza Új-Guineába, ahol leginkább érintetlenül maradtak a hagyományos életformák, és ismeri az ausztrál, a polinéz, az afrikai és az amazonasi indián törzsek világát.

Posztindusztriális megfelelési kényszereink közepette, és szorongva a jövő turbulens eseményeitől, nem tehetünk jobbat, minthogy Diamondot olvasunk, és levonjuk a magunk környezetében alkalmazható konzekvenciákat.