Felkavaró és provokatív, nyelvileg rendkívül pontos és kiérlelt regény a stigmatizálásról, a félreértésről, az idegenségérzetről.

“Apu és anyu.
Semmit sem tudtok, apuk és anyuk, semmit arról az üvöltő állatról, semmit, csak az aranyos szőke tincset, a rakoncátlan, édes kis förtüket, a rózsácska arcot. Nem tudtok semmit a fenevadról, akit megaláztok, és a vackára kergettek, egy fagyival, vagy hasonlóan édes, a legédesebb jóindulattal. Ne tudd meg. Ne tudjátok meg, mert ha egyszer szinkronban megtudnátok, hát, nagyjából olyan volna, mintha meg volnátok nyúzva elevenen, mintha valaki lenyúzná a bőrötöket, és szépen belehempergetne egy hangyabolyba.“

“„Zsidónak tartják, mint a csirkét levágásra. Engem nem tartottak annak. Akkor még.”

„Nem ellene kell úszni, hanem vele, minden erőddel az örvény mélyére törekedni.”