A házasság társadalmunk alapját és egyben „saját létének végokát” képző intézménye, olyan vitathatatlanul szövevényes jelenség, amely természetéből adódóan sokoldalú vizsgálódásnak biztosít terepet. Meglepetésre ad okot ugyanakkor, hogy noha a házasság köré a társadalmi öntudat ébredésének első jeleivel formálódni kezdő védelmi erődrendszerben elsőként épült fel a büntetőjog bástyája, a házasság büntetőjogi védelmének mégis éppoly kevéssé akadt kutatója a külföldi irodalomban, mint a magyarban.

E kötet erre a hiányra reflektálva vállalkozik annak feltárására, hogy egy ilyen gazdag történeti múlttal, kivételesen sokrétű társadalmi beágyazottsággal rendelkező, az emberi kapcsolatok, valamint a társadalmi és kulturális változások iránt különösen érzékeny intézményhez miként képes viszonyulni a büntetőjog, amely maga is jelentős szemléleti és funkcionális átalakulásokon ment – és megy mindmáig – keresztül.

A monográfia a Csemegi-kódextől napjainkig követi végig a házasság büntetőjogi védelmének fejlődését, feltárva azokat a tényezőket, amelyek a védelem tartalmát, funkcióját és intenzitását alakították. A történeti fejlődés feldolgozása egyúttal lehetőséget teremt azon elemek azonosítására is, amelyek mentén megragadható a büntetőjogi védelem dinamikája, valamint a büntetőjognak a családi és magánéleti viszonyokhoz fűződő, folyamatosan változó kapcsolata.

E fejlődési ív jelenkori lenyomatát két, merőben eltérő karakterű bűncselekmény vizsgálata rajzolja ki: a kapcsolati erőszak, valamint a családi kapcsolatok létesítésével visszaélés deliktuma. Miközben előbbi a családon belüli erőszak jelenségének kezelésére hivatott, utóbbi a migrációs vonatkozással bíró érdekkapcsolatok egyre összetettebb formáira törekszik választ adni. Összeköti őket azonban, hogy rámutatnak a büntetőjog elé a házasság védelme tekintetében gördülő új kihívásokra, és nem egy fejlődési folyamat végét, csupán annak újabb fejezetét képezik. Ilyen módon a házasság büntetőjogi védelmének újabb színeváltozásait testesítik meg.