Révay Péter (1568-1622), a tudós koronaőr nem elégedett meg 1613-ban kiadott koronatörténetével: hét évvel később, 1620-ban új mű írásába kezdett. Ekkor már az egész ország históriáját kívánta elbeszélni. Így született meg a "Magyar Királyság birodalmáról és szent koronájáról szóló hét század" (De monarchia et sacra corona regni Hungariae centuriae septem). Munkája különösen saját korára nézve értékes kútfő: sok új részletet tudhatunk meg belőle a tizenöt éves háborúról (1591-1606), a Bocskai-felkelésről, II. Mátyás hatalomra jutásáról és az 1608. évi pozsonyi országgyűlésről, illetve az 1613. évi királyné- és az 1618. évi királykoronázásról. De fontos szemlélete miatt is: Révay, a művelt evangélikus főrend lépten-nyomon hangoztatja saját politikai táborának, a világi (protestáns) elitnek a kiváltságait, illetve elvárásait a Habsburg-uralkodók felé. Végül nagyon jelentős a műve azért is, mert ő volt az első, aki hírt adott a nemzeti ereklyénken lévő görög uralkodóképekről, s erre alapozva a műve végén új elmélettel állt elő a Szent Korona eredetével kapcsolatban: úgy gondolta, Nagy Konstantin császár készíttette azt.
Révay 1659-ben napvilágot látott országtörténete most jelenik meg először kritikai kiadásban és magyar fordításban a "Lendület" Szent Korona Kutatócsoport munkatársainak jóvoltából, amely az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében működik. A kiadvány első kötetében a bevezető tanulmányok, a bibliográfia és a Révay beosztása szerinti 1-5. "század" (vagyis a 11-15. század) története kapott helyet, a második kötetben pedig a 6-7. (16-17.) század históriája, valamint a függelék és a mutatók. A közreadók bíznak benne, hogy megírása után 400 évvel Révay nagy országtörténete sok érdeklődő olvasóra talál, és új kutatásokra ösztönöz majd.