A Kossuth-díjas költő új versei töretlenül folytatják Buda Ferenc jellegzetes balladás hangvételű versbeszédét, s azt az illúziótlan lírai létszemléletet, amely az eszményeihez változatlanul ragaszkodó és a mindenkori szegénység világához hűséges ember szemszögéből ítéli meg a magyar élet 20. századi útjának a történéseit. A tiszavirág-életű költői divatoknak fittyet hányó, súlyos szavú versei korunk gyötrelmekkel teljes tapasztalatainak adnak hangot megrázó erővel és hitellel.