Miért tekintettek már a korai keresztények Isten anyjára úgy, mint mindenki anyjára? Hogyan értelmezzük a legősibb Mária-ikonokat, amelyeket a hagyomány Lukács evangélista munkáiként tisztel? Miért jelképe Mária szeplőtelen fogantatásának az aranykapu és a napbaöltözött asszony, és miért előképe az ószövetségi Hanna, az Énekek éneke "elzárt kertje" és "lepecsételt forrása", vagy Jákob küzdelme az Úr angyalával? Mindezekre válaszol ez, a teológia és a művészettörténet határterületét érintő, a mariológia és krisztológia lényegét megfogalmazó, az olvasót a Szentírásban való elmélyülésre, megváltottságunk felismerésére, igazi szemlélődésre hívó könyv, amely gazdag képanyagot is tartalmaz.