A lányok? A lányok nem mindig angyalok. És persze a férfiemberek sem. Ha a lányoknak könnyű a vérük vagy nehéz a sorsuk, vagy nem akarnak a megszabott határok között élni, ha kalandra vadásznak, vagy a kényszerűség hajtja őket, pénzért adják a rövid szerelmet. És a férfi a 19. század végén, a 20. század elején magától értetődően – szigorúan a polgári otthon falain kívül – pénzért veszi meg a gyors és feledhető szerelmet. De tőle senki nem kérdezi, miért teszi. Vannak olyan történeti korszakok, amelyek igyekeznek úgy tenni, mintha nem ismernék az ilyesfajta illetlen dolgokat. Pedig a 19. század végi Magyarország már mindent tudott a bordélyok, a magánbárcás kéjhölgyek, a fülledt erotikát ígérő lokálvilág szilajságáról, az emberkereskedelemből élő alvilág szereplőiről, a nyomorban és a nemi betegségben szenvedő nagyvárosokról. Erotikus újságokat, pajzán tartalmú, sőt ízléstelen pornókiadványokat kínált, és a testéből élő nőt – némi romantikus gesztussal – művészeti alkotásokba emelte. Erről a pirulásra késztető, jól-rosszul leplezett és nehezen megmutatható, frivol világról nagyon keveset tudtunk. A kötet több száz illusztrációja és a szövegrészletek a békeidők koráról mesélnek – csak éppen mást, mint amit eddig ismertünk.