A kötet a 3. század közepétől, a Római Birodalom válságától a 15. század végéig tárgyalja a középkor történetét. Azét a korét, amelyben a sajátos európai civilizáció megszületett és felnövekedett. Ekkor ment végbe az a sokoldalú fejlődés a társadalmi élet minden területén - a technikában, a gazdaságban, a társadalomszerveződésben, a politikai intézményekben és a tudományban -, amelynek eredményeképpen az újkorban Európa lett a világ vezető civilizációja. A kötet nem pusztán hagyományos eseménytörténeti összefoglaló, hanem egyrészt a különböző országok párhuzamos fejlődéstörténetét nyújtja, másrészt a politikatörténet mellett az európai gazdaság- és társadalomtörténetet, valamint a kultúra változásait állítja középpontba, s részletesen foglalkozik az egyháznak a korszakban betöltött, kiemelkedő szerepével is. Előtérbe állítja az európai fejlődés eredeti jellegzetességeit, s rámutat azokra a sajátosan európai társadalmi és politikai intézményekre, technikai és kulturális vívmányokra, amelyek az újkorban tovább tökéletesedve az európai kultúra legjellemzőbb sajátosságait és a legjelentősebb hozzájárulást jelentették az egyetemes emberi fejlődéshez.