A történetek elbeszélése átszövi a mindennapi szociális interakcióinkat. Történeteket mesélünk például arról, hogy mit csináltunk nyaralásunk alatt, mi történt velünk a piacon, mit olvastunk kedvenc újságunkban, lényegében minden fontosnak tartott eseményről, amelyet személyesen átéltünk vagy amelyekről mások révén van tudomásunk. A történetek létrehozása mögött álló mentális folyamatok vizsgálatát csak a két évtizedes múltra visszatekintő narratív pszichológiai megközelítés kezdte el. A narratív pszichológiai megközelítés azonban nem tekinthető egységes szemléletnek, hiszen egyszerre jelent a kognitív pszichológia pozitivizmusát elutasító metaelméletet és a mentális működés vizsgálatának új területét is. A szerző az utóbbi felfogást képviselve arra mutat rá, hogy a személyes tapasztalatok, élmények vizsgálatában termékenyen összekapcsolható a narratív és a kognitív pszichológiai megközelítés. Empirikus vizsgálatok eredményei alapján arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen kapcsolat van az elbeszélő személy tapasztalatainak minősége és az élettörténeti elbeszélésben érvényesülő narratív perspektíva között.