Szijj Ferenc versei azokból a mondatokból és belső monológokból állnak, amiket olyan nehéz elmondanunk másoknak, de egyfolytában mormolunk magunkban. Mondatok, amiken fennakadunk, amik nem eresztenek, amik felemelnek. Amik mégiscsak képesek összekötni minket másokkal.

Az Igazi nevek ugyanakkor egy szellemi közösség könyve is: valós alkotókhoz, képzőművészekhez, költőkhöz, azok alkotásaihoz kapcsolódó szövegek együttese. A rejtőzködő, finom humorú versek ironikus alapállását sejteti épp ezért a cím: a kételyt és a reményt, hogy az igazi nevek kimondásával a világ megnevezhető.