A könyv a munkához kapcsolódó intézményrendszer magyarországi kifejlődésének történetét követi nyomon az 1880-as évektől a második világháború végéig, egyszerre mutatva be az ipari munka társadalmát formáló intézményeket és a különféle szereplők ezeket meghatározó küzdelmeit a változó politikai rendszerekben.
A munkabér és a munkaidő, a munkaerőpiac működése, a felvétel és elbocsátás módjai, a munkaadókkal szembeni jogok, a sztrájkok lehetősége vagy a munkaviszony nyomán élvezett szociális juttatások mint az egészségügyi el- látás, nyugdíj stb. igen sok ember társadalmi pozíciójának vagy kevésbé elvont szinten: hétköznapjainak legfontosabb meghatározói közé tartozik. Nem volt ez azonban mindig így, a 19. század derekán még nem létezett a munka világának ez az intézményrendszere. A gyáripar kiépülése nyomán keletkezett új szociális problémák jelentették azt a komoly kihívást, amelyre válaszul a század utolsó évtizedeiben és a 20. század első felében Európa-szerte új jogszabályok és intézmények sorát hívták életre, miközben a munka világában az érdekszervezetek hálózata is kiépült. Ez a liberális vagy korporatív modellekbe összeépülő intézményrendszer egy sokszereplős erőteret alkotott, amelyben szakértők, kormányzati szervek és a felek érdekképviseletei egyaránt részt vettek. A munka világának ez az intézményrendszere a 20. században az egyik legfontosabb társadalmat strukturáló és egyben integráló tényezővé vált.